A görög Paracelsus a méhfüvet az „élet elixírének” nevezte, míg az ókori emberek szívesen fürödtek a főzetében, leveleivel a bort aromásították, valamint a méh- és darázscsípés helyeit is ezzel kenték be. Spanyolországban a mágikus mutatványokhoz használták. A belőle készített specialitások bátorságot adott a gyáváknak, az ellenségeket barátokká varázsolták.