Mokate
A kávé történelme
Egy nap Káldi pásztor egy fehér, illatos virágú bokrokkal benőtt területre terelte a kecskéit. Ezeken a bokrokon a gyönyörű virágokon kívül rengeteg piros gyümölcs is volt. Kaldi letépte az egyik saját súlya alatt lehajlott ágat és megetette vele a kecskéit, remélve, hogy azok megízlelik az újonnan felfedezett legelő ajándékait. És milyen ámulatba esett, amikor az általában nyugodt kecskék a bőséges étkezés után ugrálni és pajkoskodni kezdtek. A pásztor az állatok kivételes viselkedésén felbuzdulva saját maga is megkóstolta a piros cserjét és kivételesen frissnek kezdte érezni magát.
Nehéz megmondani, milyen körülmények között kezdték el az emberek inni a kávét. Valószínűleg egy tűzvész során felfedezték annak kivételes aromáját. Mint minden növénynél – a kávé esetében is kutatni kezdtek a gyógyító hatása után. Az első ültetvények az Etióp-magasföldön és a Szomáliai-félszigeten már Krisztus születése után 575-ben megalakultak. A XIX. században, Perzsiában bundz néven ismerték a kávét. Ezt a nevet a kiváló orvos és filozófus, Abu Ali Ibn Sina adta, akit Európában, Avicennának hívtak. Ami érdekes, hogy Etiópiában – a kávé hazájában – a mai napig annak perzsa nevét használják. Csak a XVIII. században adta a növénynek Carl von Linné svéd természettudós a Coffea arabica botanikai nevet.
A főzetet eleinte hideg vízben sokáig áztatott, zöld bogyókból itták. Csak a kávé pörkölése, amelyet a XIV. század végén kezdtek el alkalmazni, tette lehetővé a kávé teljes ízének és aromájának a megízlelését.
Az első zsák kávé a velenceieknek köszönhetően jutott el Európába 1615-ben. Annak ellenére, hogy az arabok szigorú titokként őrizték a kávé termesztési és feldolgozási titkát, kilenc évvel később a titok kiderült és néhány hónapon belül megnyitották Velencében az első kávézót.