Mokate
Érdekességek a teaivásról
Kína ugyan nagy mennyiségű fekete teát termel, mégis ott a zöld és az aromás tea a legnépszerűbb. Régiótól függően különböző leforrázási módokat alkalmaznak. Néhány területen a nyugaton elterjedt teaforralókhoz hasonlókat használnak. Más régiókban viszont a teás készlet egy kis teaforralóból és kicsi, fül nélküli csészékből áll. Azonban a teázás hagyománya szerint a leveleket haiwan-ban (fedeles tálban) kell leforrázni.
Egy otthonban a vendéget mindig teával kínálják. Az éttermekben pedig elsőként szolgálják fel a kis teaforralót, hogy az evés előtt a vendégek felfrissülhessenek. Étkezés után szintén teát szolgálnak fel, ugyanis a tea segíti az emésztést.
A japánok továbbra is a hagyományos zöld teát kedvelik legjobban (főleg reggel és étkezés után, emésztést segítő italként). Továbbra is ezrek járnak a különböző tea iskolákba, hogy megtanulják a Teaivás Ceremóniájának a titkait.
Tibetben a tea szinte szent italnak számít. A hagyomány szerint a zöld teát sósan készítik elő – egy tégla formájú tea részét szétzúzzák és pár percig vízben főzik. Ezután a folyadékot leszűrik és egy kecsketejet tartalmazó kannába öntik vagy jak tejéből készült vajjal és sóval keverik össze. A kész italt a tsampát, kis teaforralóba öntik, amit aztán tűz felett melegen tartanak. A tsampát általában jellegzetes lapos árpa vagy kukorica lepénnyel szolgálják fel.
Az egyiptomiak, mint ismert tea kedvelők, az erős és édes főzetet szeretik, tej nélkül. A kávézókban a teát poharakban tálcán szolgálják fel, egy pohár víz, továbbá cukor, teáskanál és néha menta levelek kíséretében.